Öt tuti tipp, amivel rá tudod venni magad a rendrakásra, és hatékonyan kezelheted a felmerülő nehézségeket. A fejedre nőtt a rendetlenség? Akkor nincs mire várnod. Tegyél ellene már ma!

1) Képzeld el a célt!

A rend utáni vágy valószínűleg Benned is él. Ám amikor óriási felfordulás vesz körül, és azt sem tudod, hol kezdd a rendrakást, ezt a vágyakozást bravúros gyorsasággal váltja fel a teljes tehetetlenség érzése, és inkább egy gyufaszálat sem teszel odébb, mondván, hogy úgy is felesleges.

Ne add fel itt! Az első és legfontosabb lépés, hogy ebből az állapotból kilábalj: a tervezgetés. Kapcsolj be valamilyen hangulatos zenét, helyezkedj el kényelmesen, ha szükséges, hunyd be a szemed, és kezdj álmodozni arról, hogy az elkövetkező hónapok során milyenné fogod változtatni az otthonodat.

Képzeld el például, hogy szépen sorakoznak a ruhák a szekrényedben, és átláthatóan vannak elrendezve a zoknijaid. Milyen jó, hogy akkor sem rúgsz bele egyetlen, földön heverő dologba sem, ha épp sietve mész keresztül a lakáson. A kedvenc könyveid karnyújtásnyira vannak tőled, amikor leülsz a kanapéra, és a szemközti polcon csupa szép emléket idéző, szívednek kedves tárgy sorakozik. Az íróasztalodon mindennek megvan a maga helye, egy hangulatos vacsorához pedig máris ott egy kis virágcsokor és egy egyszerű gyertya az étkezőasztalon. Máris jobban érzed magad, ugye?

Neked mit jelent a rend?

A következő néhány napon szakíts időt arra, hogy átgondold a céljaidat, és megfogalmazd, hogy Neked magadnak mit jelent a rend. Használd ki az üresjáratokat: például amíg bebuszozol a munkahelyedre, vagy mikor a családod már alszik, nyugodtan dolgozz a Nagy Terveden.

Ha vizuális típus vagy, kereshetsz inspiráló fotókat a neten, vagy rajzolgathatsz. Írj fel konkrétumokat, amiket elhatároztál, hogy bármikor erőt meríthess az elképzeléseidből, amikor a rendrakás során túl távolinak érzed a célt.

2) Ne hidd, hogy „egyszer jó lesz ez még valamire”.

Érthető okokból a 90-es évek előtt nevelkedett embereknek gyakran leküzdhetetlen késztetése van a gyűjtögetésre és mindenféle indokolatlan tartalékok képzésére. Sokan hajlamosak arra berendezkedni, hogy mi lesz, ha „szükség lesz erre vagy arra 10 év múlva”, vagy „majd, ha jönnek a gyerekek meg az unokák”. Ilyen elvekre alapozva egy méretes családi házat is pár év alatt meg tudnak tölteni akár működőképes, akár elromlott holmikkal, amikre végül soha nem lesz szükségük.

Szóval, ha Te arra az elhatározásra jutottál, hogy rendet raksz az otthonodban, akkor le kell számolnod az indokolatlan raktározással. Nem arra csábítalak, hogy gondolkodás nélkül dobj el mindent. Racionálisan elgondolhatod, hogy például hány olyan játékkal játszottál, ami korábban a szüleidé volt, vagy hordtad-e az ő régi ruháikat. Ebből könnyű extrapolálni, hogy a Te gyermekeidet mennyire fogják lázba hozni a régi kisautóid vagy babáid. Ha elromlott műszaki cikkek garmadáját rejtegeted a pincédben, akkor megéri színt vallanod magadnak, hogy mi az, amit valóban használni akarsz még. Ezeket a gépeket lehetőleg záros határidőn belül hozasd rendbe. Ha viszont már úgyis vettél egy működő eszközt helyettük, akkor igazán nincs értelme az évek óta működésképtelen darabokat őrizgetned.

3) Törődj a magad dolgával!

A rendrakás lélektana megér egy külön misét, főleg, ha több ember él egy fedél alatt. Ugyanis nagyon könnyű a másikban keresni a hibát, és lépten-nyomon a szemrehányást tenni neki, ha nem tart rendet valahol. Hamar érezheted a késztetést, hogy leszidd, vagy pedig elkezdj pakolni és szelektálni helyette, akár a tudta nélkül. Ki kell, hogy ábrándítsalak, de egyik viselkedésforma sem helyes.

Először a saját dolgaid között kell rendet raknod, és alaposan meg kell vizsgálnod a saját fiókod/szekrényed/ asztalod/szobád tartalmát, szóval az összes olyan területet, ami felett kizárólag Te rendelkezel. Készülj fel, néhány meglepetésre.

Van azért egy jó hírem is: ha átválogatod, kiszelektálod és rendbe rakod a saját holmidat, a példa ragadós lesz. Próbáld csak ki! Én alkalmanként rászánok 10-15 percet a munkahelyemen, hogy a fiókjaimat megtöltő rengeteg papírból kiszortírozzak párat, amik már idejét múltak, és csak foglalják a helyet. Amint észreveszik a kollégáim, hogy mit csinálok, általában többen kedvet kapnak, hogy ők is megszabaduljanak néhány dologtól, amire már nyilvánvalóan nem lesz szükségük többé. Valószínűleg nem tudnék elérni náluk ilyen hatást, ha megkérném őket, hogy rakjanak rendet a fiókjaikban, de amikor látják, hogy pakolászok, ők is elkezdik érezni, hogy mennyi  mindent őrizgetnek évek óta, mert nem volt idejük kidobni, vagy úgy gondolták, hogy „egyszer jó lesz ez még valamire”.

A lényeg, hogy ne a körülötted élőket próbáld megváltoztatni, hanem változz és változtass először Te magad. Nincs vesztenivalód, hiszen már az is jó érzéssel fog eltölteni, ha úrrá leszel a saját rumlidon. Járj elöl jó példával, légy türelemmel, és akkor minden valószínűség szerint a család legrendetlenebb tagját is magad mellé állíthatod.

4) Ne avass be senkit!

Fel kell készülnöd egy másik hatásra is, amit a szelektálás előidéz. Ez pedig a kukabúvár hajlam. Ha van a családodban gyűjtögetős típus (tudod, aki szerint „egyszer jó lesz ez még valamire”), akkor ő különösen veszélyes lesz a rendrakás szerves részét képező szelektálási folyamatra. Ő az, aki inkább átvesz tőled dolgokat, csak ne dobd ki őket. Aki szerint könyvtől megválni halálos vétek, és pont azt szeretné elolvasni, amit Te nem tervezel megtartani. Ha jót akarsz magadnak, akkor a lehető legjobban kell ügyelned rá, hogy ez a családtag ne lássa, miket szortíroztál ki.

Csínján az elajándékozással

Neked is figyelned kell arra, hogy ne sózd rá senki másra a dolgaidat pusztán azért, hogy magadat megmentsd egy esetleges, a kidobásra ítélt tárgyak felett érzett lelkiismeret-furdalástól. Mindig puhatold ki vagy teszteld le, hogy tényleg szüksége van-e például a húgodnak arra a nyári ruhára, amit Te 5 éve kihíztál, de még mindig tetszik, ezért sajnálod elvinni a használtruha-gyűjtőbe.

Ha vannak olyan dolgaid, amikről úgy gondolod, hogy a családodból valaki még tudná hasznosítani, akkor javaslom, hogy tegyél neki egy egyszeri ajánlatot, mondjuk, hogy valami igazán csekély összegért (például 100 Ft-ért) megveheti tőled. Ezzel senkit nem fogsz anyagi csődbe taszítani, és ha rábólint az üzletre, akár el is tekinthetsz a fizetségtől. Ha pedig 100 Ft-ot se adna érte, akkor valójában nincs is rá szüksége, és vele is jót teszel, hiszen megkíméled attól, hogy az adott dolog a fiókja mélyén porosodjon elvéve a teret olyasmiktől, amiket szívesen használna.  

5) Elsősorban azt tartsd meg, amit szeretsz.

Azért csak elsősorban, mert kétségtelenül vannak olyan használati tárgyak a lakásban, amikhez nem kötődsz különösebben érzelmileg, mégis szükséged van rájuk. Gyanítom, hogy a WC-papír tekercsekhez vagy a 10%-os étkezési ecethez sem fűz túl bensőséges kapcsolat, mégsem fogod őket ész nélkül kihajigálni a lakásból. A hivatalos iratok egy részét is muszáj megtartanod, akár tetszik, akár nem.

Ahhoz, hogy az első pontban megálmodott, rendezett környezetet ki tudd alakítani, és tényleg jól érezd majd magad benne, elengedhetetlenül szükséges, hogy jó érzés legyen rápillantanod a polcaidon és a szekrényeidben lévő dolgokra. A saját dolgaidról egyedül kell döntened, hiszen csak Te tudod igazán, hogy milyen érzéseket ébreszt benned egy tárgy, amikor a kezedbe veszed.

Ha szeretnél könnyedén látványos eredményt elérni, akkor javaslom, hogy a tervezgetés után a Konmari-módszernek megfelelően a ruháiddal kezdd a szortírozást. Nekem eddig ez vált be a legjobban. A Konmari-módszerről, további rendrakási tippekről és a tapasztalataimról bőven olvashatsz majd a későbbiekben a blogon. Rendre fel!